Óvárosi kastély

Az Érd-Óváros fölé magasodó kastélydombon már a XIII. században is kőerődítmény állhatott. A kőkúria, amely nyilván a mellette lévő, Budáról délre tartó római utat is ellenőrizte, néhány évvel a mohácsi csata előtt jutott az Ákosházy Sárkány család birtokába.

1526-ban megállt itt II. Lajos is kíséretével, útban a végzetes összecsapás felé. Ennek emlékét ma a kastélydomb aljában oroszlános emlékmű idézi.

Később az  Illésházy, majd a Batthyány család után Sina György, majd fia, Simon lett a kastély gazdája, s utóbbi nem csak klasszicista homlokzattal ékítette az épületet, de a család érdi uralma alatt a pesti értelmiség, politikusok kedvelt kirándulóhelyévé vált a település. Itt rendezték az első régészkonferenciát 1876-ban. Ám ekkor még állt a kastély. A Sina család építkezései ugyan alapvetően megváltoztatták a külsejét, ám megkímélték a legkorábbi falakat, így a Kakukk-hegy felé eső részek középkori állapotukban maradtak meg.

Sina Simon halála után a Wimpffen, majd a Károlyi család lett a kastély ura, akik 1920-ban eladták a jezsuitáknak. Nyolc évvel később a vizitációs nővérek birtokába került, 1940-től pedig a KALOT Népfőiskola (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete) használta. A szovjet csapatok hadikórházat rendeztek be benne, ám épségben, beüvegezett ablakokkal adták át a negyvenes évek végén.

A hatvanas évek végén a városban művelődési házat akartak építeni. A képviselők azt javasolták: ne újba fogjanak, hanem sokkal kevesebb pénzből hozzák rendbe a kastélyt. A pártbizottság erre levette a kérdést a napirendről, majd kevéssel utóbb kiköltöztették a kastélyban akkor még ott lakó családokat, az épületet életveszélyesnek nyilváníttatták, törölték a műemléki védelmet és 1971-ben lebontották.

A klasszicista és a középkori falak egyaránt elvesztek, ám az évszázadok emlékeinek egy része ma is megtalálható a föld alatt. 2009-től a kastély alatti pincerendszer régészeti feltárás alatt áll.

Forrás: tortenelemportal.hu